Norma Bates elképesztően erős anya - interjú Vera Farmigával.

Azt, hogy Norman Bates milyen volt felnőttként, már tudjuk a Psycho című Hitccock-klasszikusból, de az anyjáról nem sokat, illetve azt igen, hogy a kedves fia ölte meg. A Bates Motel című új, amerikai sorozat azt igyekszik bemutatni, hogyan, mitől lett azzá Norman Bates, ahogyan a moziban megismertük, és hát persze, hogy ebben oroszlánrészt vállalt a muter, akit Vera Farmiga színész-rendező alakít a sorozatban.

Mi volt az első reakciója, amikor először hallott a Bates Motelről?

Természetesen mindig megnyugtató, amikor kapsz egy olyan ajánlatot, amely a könyvelődnek is örömet okoz. Sőt, az is vonzó, amikor elolvasod az anyagot és megtalálod a kihívást benne. Nagyon hosszú idő óta nem éreztem már ilyet, úgyhogy épp itt volt az ideje, hogy lecsapjak egy izgalmas karakterre. Először nem tudtam, hogy Vancouverben fogunk forgatni, de a férjemet annak idején itt ismertem meg, ezért romantikus szálak fűznek a városhoz. Tudtam, hogy kemény télnek nézünk elébe, de végül megérte, mert beírattuk a gyerekeket az itteni iskolába, és tulajdonképpen már itt lakunk, nem hivatalosan már-már kanadaiaknaks számítunk.

Hogyan befolyásolta a szerephez való hozzáállását az a tény, hogy Normant már megismerhettük a legendás filmből, de az ön karakterét nem?

Az én szerepem lényege, hogy az írók bármit kitalálhatnak számomra, ami a történetbe illeszkedik. Az írók egyébként is részletesen és sokrétűen ábrázolják, hogy mit jelent anyának lenni; a tökéletességet és tökéletlenséget, azt a kötődést, amit az anyaság jelent egészségben, betegségben, jóban, rosszban. Nyilván nem mindig fogjuk szeretni és igen, néha rossz döntéseket hoz, de én mindig úgy állok hozzá a karakterhez, hogy minden tette annak a vágyának köszönhető, hogy a gyerekének olyan élete legyen, amilyet elképzel neki.

Norman nagyon érzékeny fiú, átéltek már egy tragédiát, Norma pedig elfogadta, hogy egyedülálló anyaként kell felelősséget vállalnia. Azt hiszem, hogy a Psycho-ban Norman beteges pszichéjén keresztül látjuk a történéseket, és ez nem feltétlenül megbízható forrás. Én úgy közelítettem meg a karakteremet, mint egy tipikus anyát, aki olyan életet akar a gyerekének, amilyen neki nem adatott meg, aki a gyerek biztonságáért és egészségéért aggódik, ezért jobb életet akar neki teremteni.

Ez a történet a kezdetekről és az újrakezdésről szól. És ami még tetszik ebben a karakterben, az a kimondhatatlan mértékű rugalmasság, amelynek köszönhetően bármilyen szituációból fel tud állni, méghozzá még inkább megerősödve. Norma rendelkezik ezzel a tulajdonsággal és számomra ez felettébb szimpatikus benne.

Maga a film egy sorozatgyilkos, Ed Gein történetét elbeszélő könyvön alapul. Olvasta ezt a könyvet?

Nem. Engem inkább más irodalmi művek inspiráltak. Azt mondanám, hogy Ibsen és Csehov hősnői nagyobb inspirációk számomra, mint bármi, amit a Psychóról találtam az interneten, vagy amit arról olvastam, hogy Hitchcockot mi ihlette a történet megfilmesítésére. Engem olyan történetek inspirálnak, mint például a Médeia, az Oidipusz király, vagy az Aladdin – de nem a Disney-féle változat, mert ott az anya karakterét teljesen mellőzték –, és mindegyik másféleképpen segítette a munkámat. Továbbá óriási ihletet adott Nóra a Babaházból, vagy Hedda Gabler, illetve a saját édesanyám és a vele való kapcsolatom.

Mi a véleménye Norma Bates-ről?

Szerintem elképesztő anya. Tényleg ezt gondolom róla és biztos vagyok benne, hogy ez félreértésekhez fog vezetni. Mindenesetre mint anya elmondhatom, hogy évekig nem tudhatod, hogy a gyereknevelési módszereid megfelelőek-e. Ő pedig azt teszi, amit jónak lát. Én ezt kicsit tapintatosabban kezeltem volna – ott van ugye a megerőszakolós jelenet –, én teljesen máshogy közelítettem volna. De ő azt teszi, amit óvó szülőként jónak lát, de közben átlépi a határokat.

Milyen Norma kapcsolata a helyi seriffel?

Azt hiszem, van egy pár érdekesség ebben a kapcsolatban. Az én meglátásom szerint Norma ki van éhezve rá. És tényleg. Ki van éhezve a barátságra valakivel, aki nem Norman. Egyrészt meg akarja őt védeni, másrészt viszont tényleg nagyon szüksége van erre a kapcsolatra. Nehéz erről így beszélni, a sorozatból minden kiderül.

És mi a helyzet a másik fiával, Dylannel, Norman féltestvérével?

A Dylannel való viszonya teljesen más, mint amilyen a Normannel való kapcsolata. Teljesen más hangvételű, és ahogy a történet kezd kibontakozni, rájövünk, hogy legalább annyira lebilincselő, mint amilyen a másik szál. Norma meglátásában egyik fia a győztes, a másik pedig a teljes kudarc. Dylan úgymond az első döfés volt anyai énjének, és csúnyán megbukott a nevelésben. Lehet nem volt nála a szülők kézikönyve. A történetnek ezt az aspektusát az elején még nem ismerik a nézők, és egyelőre én is csak részben, mindenesetre nagyon izgalmas.

Hogyan jött ki a Norman Bates-t alakító Freddie Highmore-ral?

Nagyon imádom. Láttam pár évvel ezelőtt egy kisebb filmben, van valami egyedi a stílusában. Szeretem nézni, ahogy játszik, és mivel nem találkoztunk a forgatás előtt, csak reménykedni tudtam benne, hogy működni fog a dolog. Az elejétől fogva csodáltam a nyitottságát. Egy igazi úriember. Nagyon okos és bájos. Pont ilyennek képzeled el a fiadat, illetve a jelenetbeli partneredet.

Okozott meglepetést?

Igen, azt hiszem, hogy még jobban kinyílt. Az elején megvolt benne az a nagyon brit visszafogottság, és később jó volt látni, ahogy ez fokozatosan eltűnik és most már teljesen feloldódott. A teljes stáb odáig van érte.

Mit mondana a sorozatról azoknak, akik nem ismerik a Psychót?

Érzelmileg felkavaró. Vannak rémisztő pillanatai. De azt mondanám, hogy ez egy szorongást keltő thriller, az én nézőpontomból pedig egy szerelmi történet. Nekem nagyrészt ezt jelenti és főleg emiatt vállaltam a szerepet. Ez az anya és fia közötti dinamikus és felettébb különös szeretet feltérképezése.

A város mennyire befolyásolja a kapcsolatukat?

Egy múltbeli eset miatt menekülnek ide, kétségbeesettek, az apa bizarr halála pedig sötét titok és rejtély. Ez az újrakezdés története is egyben. Norma befekteti a pénzét ebben a városban azért, hogy könnyed, békés életet élhessenek a továbbiakban, de ez persze nem így lesz. A város tulajdonképpen árnyékot vet a reményeikre.

Az a tény, hogy a való életben is édesanya, változtat valamit azon, hogyan alakítja ezt a szerepet?

Nekem is volt anyám. Tudom, hogy mennyire bonyolult, érzékeny és törékeny tudott lenni a kapcsolatunk, és volt három fiútestvérem is. Elnézve az ő kapcsolatukat a születéstől a felnőttkorig, illetve a különböző udvarlóim és barátaim kapcsolatát az anyjukkal, mindez sokat segített a szerep megformálásában. De én megértem az anya szeretetét a gyereke iránt, hiszen én harcolni is képes lennék a gyerekeimért. Bármit feláldoznék értük, úgyhogy ebből a szempontból megértem Normát.

Sokszor játszott már anyát. Muszáj megvédenie a karaktert ahhoz, hogy el is tudja játszani?

Nagyon fontos, hogy megvédjem. Azt nem hinném, hogy szükséges is szeretnem mindegyiket, de tisztelem őket. Mindig úgy viszonyulok hozzájuk, ahogy egy ügyvéd a védencéhez, de arra nem gondolok, hogy a nézők milyennek látják majd, hogyan vélekednek majd róla. Talán úgy, mint ahogy a saját anyjukhoz is viszonyulnak, úgyhogy ez még tovább bonyolítja a dolgokat mindenki számára.

Változott az élete azóta, hogy Oscar-díjra jelölték az Egek uráért? Erre számított?

Hogy őszinte legyek, nem tudom. Már a film előtt is nagyon jó lehetőségeket kaptam, szerencsés a karrierem, és azóta is egymást érik a kedvező ajánlatok. Mindig volt alkalmam arra, hogy a mostani színész- és rendezőgeneráció nagyjaival dolgozhassam, és ez most is így van. Most már viszont az én arcom is felkerült a 30 méteres óriásplakátokra, azt hiszem a változás ennyiben ki is merül.

Nehéz döntés volt a filmkarrier után sorozatszerepet vállalni?

Én mindig is a megérzéseimre hagyatkoztam, és ami rendkívül fontos számomra – főleg most, hogy a munka miatt nem tudok annyi időt a gyerekeimmel tölteni – az az, hogy ha beleadok apait-anyait egy projektbe, akkor szeretném is, hogy lássák az emberek. Tehát ez is közrejátszott. Az Egek ura óta szerepeltem jó néhány olyan filmben, amit nagyra becsülök, de nem bántam volna, ha nagyobb közönséget vonzanak.

Ahogy említettem, a döntésem megérzésen alapult, de én mindent a laptopomon nézek, mert van egy két éves és egy négy éves gyerekem, és kevés a lehetőségem és az időm arra, hogy filmeket nézzek. Manapság már mindenki valamilyen eszközön néz mindent. Ami még tetszett nekem az az, hogy tíz részről volt szó, ami nem tűnt rémesen hosszú elkötelezettségnek.

Mi volt a legnagyobb kihívás ebben az alakításban?

Ez egy érzelmileg túlfűtött szerep, ráadásul nehéz megtalálni az egyensúlyt a munka és a család között. Az immunrendszerem az első, ami megsínylette a munkát, hiszen a gyerekeim mindenfélét hazahoznak a közösségből, ráadásul egy szeméttelep tetején áll a motel, ahol forgatunk, és nem is alszom manapság, mert a kétévesem épp álmatlanságban szenved. Így hát a legnagyobb kihívás az, hogy elég energiám legyen a gyerekekre és ez ne menjen az egészségem rovására. Nagyon jó eljátszani ezt a történetet. A szöveg pontos és precíz, a karakterek jól megrajzoltak, úgyhogy nagy élmény, de nagyon sok erőfeszítést igényel az érzelmi igénybevétel miatt.

forrás: http://comment.blog.hu/